A Halkidiki-félsziget harmadik, középső lábát, a Neos Marmaras városának is otthont adó Sithonia-t ezúttal szárazföldi úton járjuk körül. Nem kell lemondanunk azonban a tenger látványáról: a kacskaringós útvonal végig a part mentén halad, apró településeket, strandokat, eldugott öblöket fűzve egymás után.

Marmaras-ról Porto Carras irányába indul autóbuszunk. Ezen a hatalmas magánbirtokon igen szerteágazó mezőgazdasági és turisztikai tevékenységek folynak: olajfa ültetvények, fenyőerdő, szőlő, pisztácia, gyümölcsös sorakoznak az út két oldalán, sőt az ezekhez kapcsolódó feldolgozóüzemek némelyikét is láthatjuk. Lent a parton két hatalmas szálloda üzemel szintén a birtok részeként, melyek csillagászati áron, és annak megfelelő luxusfelszereltséggel várják tehetős keleti és nyugati vendégeiket.

Toroni felé robogunk tovább; az út mentén apró öblök, többé-kevésbé kiépített strandokkal. A part szinte mindenhol homokos, gyorsan mélyülő, az öblöket legtöbb helyen éles, meredek sziklák fogják közre és szolgálnak hozzájuk díszletül. Aki a települések zsivajától menekül, itt megtalálja számítását.

Apró halászfaluban, Toroniban állunk meg; az egyszerű település fő attrakciója a tengerbe nyúló földnyelven nyugvó várrom. A csend, az öböl túloldalán húzódó hegyek vonulata és a vízen ringatózó csónakok képe kedves békét kölcsönöz a partnak.

Nem sokkal arrébb Porto Koufo, és Görögország legnagyobb természetes öble vár ránk. A történelem folyamán mindvégig forgalmas és nagy jelentőségű kikötő még a II. világháborúban is hadászati célokat szolgált: a német flották és tengeralattjárók állomásoztak itt, sőt, az öböl szájánál egy elsüllyesztett német hadihajó is kitapintható az arra alkalmas radarok segítségével. Homokos strandja csalóka: a látszólag szelíden mélyülő part hirtelen a mélybe szakad, talán emiatt se igazán népszerű a turisták körében.

Legközelebb már csak Sarti-ban állunk meg, ahol az Emanuel étteremben kiadós ebéd, azt követően szabadprogram vár ránk; a népszerű üdülőfalu (melyről korábban itt írtunk) hosszú, homokos partját szemközt az Athosz hegy sziluettje teszi összetéveszthetetlenné, melyet az ide vezető útról már megcsodálhattunk.

Körutunk utolsó állomása a Sarti szomszédságában fekvő, messzeföldön híres Narancspart. A hófehér sziklákkal szegélyezett strand számtalan toplistának élére állt már, és belátjuk, megérdemelten. A paradicsomba illő látvány, és az itt eltöltött néhány óra méltó megkoronázása az eseménydús napnak - és összefoglalja mindazt, amit egyhetes nyaralásunk során a mediterrán tengerpart nyújtott nekünk. Szeretünk, Görögország!