Halkidiki blog - 4.nap: Athos - a titkok övezte félsziget
A Halkidiki-félsziget velünk szomszédos nyúlványának szinte teljes területét az Athos-hegyi Köztársaság foglalja el. A rejtélyes kolostorközösség területére nők egyáltalán nem tehetik be a lábukat, ám nem ez a miniállam egyedüli extrém hagyománya. Egész napos hajút keretében alkalmunk nyílt meglesni a szerzetesek földjét.
Méltóságteljes kalózhajónk Ormos Panagias városából indul, hogy az Athos-félsziget déli csücskéig úszva a part mentén térjen vissza, így a félsziget nyugati lankáira épült kolostorokat is szemügyre vehetjük - persze csak tisztes távolból, ugyanis a nőket is szállító hajók legfeljebb ötszáz méterre közelíthetik meg a partvonalat.
A félszigeten összesen húsz kolostor épült, melyekben hithű ortodox szerzetesek élik elköteleződött életüket. Föléjük magasodik a köztársaságot jelképező, jellegzetes sziluettjéről már messziről felismerhető, 2033 méter magas Athosz, azaz a Szent Hegy.
Idegenvezetőnk beszámolójából a szerzetesek életvitelének további érdekes pontjaira derül fény. Megtudjuk például, hogy akár két hetet is fiatalodhat az, aki a köztársaság területére lép, ugyanis az Athosz-on még mindig az ókorban bevezetett Julianus-naptár szerint számítják az időt. A karóránknak se sok hasznát vennénk: a “benti” idő mindig a napkeltéhez igazodik. A szerzetesek elhagyhatják a félsziget területét, ám oda csak előzetes bejelentkezés és - akár egy évig is elnyúló - várakozást követően léphet be (férfinemű) látogató - ekkor is legfeljebb négy napra.
Hajónk később kiköt Ouranoupoli - az égi város - kikötőjében, ahol ki-ki felfedező útra indul a település tágas utcáin. Éttermek, kávézók, ajándékboltok sokasága fogadja az idecseppenő turistát, de hamar eltalál az ember a hosszú, homokos strandra is.
A parton sétálva elsőként ötlik szembe az Ouranoupoli-i vár, mely délceg tornyával még ma is a városkép meghatározó eleme. A legjobb képeket a vele szemközti stégről lőhetjük róla, ám számolnunk kell az eshetőséggel, hogy egy óvatlan hullám telibe kapja a bokánkat.
Mai napunk záróakkordja a Marmaras-hoz közel eső Elea Beach-en megrendezett görög est. A szálloda kitett magáért: a svédasztalos vacsora bősége szinte zavarba hoz, igyekszünk mindenből kóstolni kicsit, de be kell látnunk, lehetetlen vállalkozás.
Később jóllakottan, pohárral kezünkben foglalunk helyet a teraszon elkészített székeken, hogy átadjuk magunkat a görög zenészek és táncosok szédítő műsorának. A szédítő szó szerint értendő: senki sem szabadul, amíg körtáncuk, a zorba alapjait el nem sajátítja. Enélkül, mint megtudtuk, nincs görög mulatság - és most már nagyon is értjük, miért.