Aki szeret sokat és jót enni, ám félti az alakját, nyaraljon Marmaras-ban: a város le-fel liftező utcácskái kiváló terepet biztosítanak a könnyű napi edzéshez. A ‘napi’-t pedig akár szó szerint is vehetjük: egy hetes kiruccanásunk során nem sok árnyékhoz volt szerencsénk, de így legalább a nyaralás igazán felhőtlenre sikeredett! Követitek? Irány Marmaras!

Őszintén bevallom, számomra Marmaras nem tartozik a meglátom-megszeretem nyaralóhelyek közé. Kell hozzá egy közelebbi kontaktus, néhány bensőséges óra, vagy épp egy tengerparti vacsora, hogy az ember kiismerje, felfedezze és megszeresse apró szépségeit. De érdemes türelmesnek lenni: a megszülető kapcsolat szoros és megmásíthatatlan.

A szállásunkat elfoglalva nyakunkba vesszük az utcákat, hátunkra a dűlőket, s a szelíden csurgó verítéken át nézve lassan átalakul a város képe: az eleinte kuszának tűnő utcák egyre logikusabban rajzolódnak ki, és a partot járva nem csak a tengervíz sós illata csap meg, hanem a helyet jellemző, sajátos hangulat is - mely őszinteségével ragad meg igazán.

A település kendőzetlenül görög, és - bár a turizmus igényeinek megfelelően erősen átalakult és kibővült - a mai napig megtartotta halászfalu jellegét. Ez különösen kedves minden vendég számára, akik a tengerpart csodáin túl az ország hangulatát megtapasztalni érkeznek ide - és térnek vissza újra meg újra.

A szentimentális monológnak véget vetve, térjünk vissza felfedező sétánk elvesztett fonalához. Legnagyobb örömünkre az esteledő kikötőben terjedelmes színpadot, körülötte pedig titokzatosan masírozó, népviseletbe öltözött csoportokat fedezünk fel. Sejtéseink beigazolódnak: rövidesen élénk táncműsor veszi kezdetét, melyen nemcsak a görög, de a környező országok táncosai is fergeteges sikerrel képviseltetik magukat.

A mai napra már nincs más hátra: szánkban az első, “szezonnyitó” gyros ízével, fejünkben a Recina bor - kontinenseket egyesítő - mámorával merülünk el a téren hullámzó turistahad sűrűjében, átadva magunkat a zene pattogó ritmusának, és az érzésnek: végre megérkeztünk.