A Halkidiki-félsziget három nyúlványa közül tegnapelőtt a keletit, azaz az Athos-félszigetet ismertük meg, ma pedig a nyugati “ujj”, Kassandra partjai felé hajózunk - útba ejtve a Kelifos szigetet, elidőzve a bájos Pefkohori-ban, és megmártózva a félsziget legdélibb csücskének szirtjei alatt.

A Sithonia és Kassandra-félsziget közti öblöt - Toroneo városka nyomán - Toroneos-i öbölként emlegetik. Kalózhajónk most ezt vizet szeli át, elhaladva a Kelifos sziget mellett, mely mindvégig a horizonton függ, valahányszor Marmaras-ról a tenger irányába tekintünk. A Kelifos elnevezés ennek ellenére teljesen újszerűen hat számunkra, ugyanis a helyi magyar nyelvjárásban az apró földdarab a Teknősbéka-sziget nevet viseli - ami sokkal kifejezőbb, lássuk be.

Az öböl túlpartjáig, azaz a Kassandra-félszigetig ezúttal meg sem állunk; hajónk a “fenyvesek városában”, Pefkohori-ban köt ki. A rekkenő hőség miatt hosszabb sétához nem érzünk kedvet, így ki-ki a strand felé veszi az útját, vagy fedél alatt keres menedéket. A csapatszellem végül győzedelmeskedik: a társaság nagy része a jó hírű Mon Amour cukrászdában egyesül, ahol megismerkedünk, majd közelebbi viszonyba bonyolódunk a meggyszószos, kéteurós görög fagyi-csodával.

Lelkiismeretünk csitítására később az Aliuri-öbölben nyílik lehetőség, ahol a plusz kalóriákat intenzív fürdőzéssel kompenzálhatjuk. A hosszú strand kellemes, homokos, ám az azon kívül eső, köves partszakaszokat csak vízicipővel rendelkezőknek ajánljuk - a sziklákon ugyanis dőzsölnek a tengeri sünök.

Rövid szárazföldi sétát azonban nyugodtan tehetünk a félsziget déli csücske felé; fehér sziklák, pazar panoráma és ünnepélyes csend fogadja a strandpapucsot nem kímélő nyaralót.

A hazafelé út során végre közelebbről is szemügyre vehetjük a Teknősbéka-szigetet; igaz, nem fogunk partot, de hajónk közvetlenül a teknőc nyakánál horgonyoz le. Legszebb, hogy a víz 20-30 méteres mélysége ellenére is szinte teljesen átlátszó.

Később, Marmaras-on azzal az elégedett érzéssel szállunk partra, hogy a Halkidiki-félsziget három lába közül kettőt már “meghódítottunk”; egy napunk maradt, ami pont elég arra, hogy felfedezzük szűkebb környezetünket, a Sithonia-félszigetet is. Velünk tartotok?