Bár a városka hosszú, a strandért nem kell messzire mennünk: déli strand, nagy strand, kis öböl - így becézzük -, kinek mi esik közelebb a házához és szívéhez. Első látogatásunk célpontja - a reggeli órákban megtévesztően elhagyatott - nagy strand.

Vannak, akik jól bírják a meleget, nos, a második napon én még alkalmazkodó fázisban vagyok. Emiatt a strandolást egészen korai időpontra (jó, mihez képest), 8 óra tájára időzítettük, amikor a nap is még csak ingujját gyűri a kristálytiszta égbolt peremén. Szállásunktól rövid, tíz perces sétával elérhető a “nagy strand” névre hallgató hosszú partszakasz, mely - titulusához híven - szinte végeláthatatlanul nyúlik észak felé. Egy nappal megérkezésünk előtt hatalmas vihar söpört végig a parton, s a tenger elárasztotta a strandot mindenféle száraz, növényi eredetű kacattal. A városgondozást dicséri, hogy a hordalék eltávolítását profi módon oldják meg - egy traktoros szerkezettel, ami engem egyébként az osztrák sípályákon masírozó hóegyengetőkre emlékeztet, de legalább annyira hatékony is.

Bár a nyaralók javarésze ezekben az órákban még az igazak álmát alussza (a sportosabbak a frappéjukat kortyolgatják), már van élet a vízben. A tenger üdítően hűvös, és bár napfényes, zsibongó nap ígérkezik, a sétány még csendes, és az üres napozóágyak egymással versengve licitálnak a legjobb hely címre.

Ha már a sétánynál tartunk, érdemes szót ejteni a rengeteg beach bárról és étteremről, amik a keskeny partvonalat kísérik. Akár egy egész napra letáborozhat itt az ember, nem marad kedvére való kiszolgálás nélkül. Legszimpatikusabb mind közül talán a strand távoli végén meghúzódó, közvetlenül a víz mellé települt Akrogiali taverna, de hogy miért különleges, arról majd az ide szervezett búcsúvacsora után nyilatkozunk.

Délutáni programként a falu felett magasodó ortodox templomhoz sétálunk fel, melyet Éliás prófétának ajánlottak 50-es évekbeli alkotói. Bár a gyorsan növekvő növényzet nem enged teljes kilátást, a lombok felett jól kivehető a tenger kékeszöldje, a település, és a Porto Caras-i birtok is. A templom fehér épülete szemet gyönyörködtető kontrasztot alkot a környező mediterrán vadon zöldjével, és a tiszta éggel, mely úgy tűnik, itt egy percre sem veszít vakító kékjéből.

A nap eseményei közt mindenképp szót érdemel még a Pegazus étteremben szervezett ismerkedési est. A pazar ételkölteményekről korábban szót ejtettünk már a helyi gasztroéletet bemutató cikkünkben, de fontos megerősítenünk, hogy a jókedv, a kialakuló baráti viszonyok és a hosszasan elhúzódó beszélgetés is utolérte hangulatában a szakács profi munkáját.