A “kicsi” Krioneri csalogató öblét elhagyni legalább akkora kihívás, mint St. Eleni-hegy meredek oldalában felkapaszkodni. Mi vállaltuk, s nem bántuk meg.

A Parga-n töltött második nap ismét a napfényes strandolás jegyében indul. A kora délutáni fülledt hőségben szűk egérutakon cserkésszük be a Piso Krioneri-t, mely bár a városi strand folytatásának is tekinthető, merőben más hangulatot áraszt. Fekhelyül fakír módra egy magas, éles felszínű sziklát választunk, ahol - erőteljes textúrákkal gyarapítva bőrünk felületét - buzgó napozásba kezdünk. A víz itt is kellemesen meleg, és - Parga többi strandjához hasonlóan - gyorsan mélyülő, ám így legalább nem kell tartanunk a (helyenként sziklás) talaj okozta sérülésektől.

A nap legnagyobb felfedezése a strand fölötti sziklán meghúzódó apró kávézó, ahonnan gyönyörű panoráma nyílik az öbölre, és az azon túl húzódó határtalan vízre. Lépcsők sokaságát leküzdve, fújtatva toppanunk a pult elé. “Can I give you some water?” - kérdi nevetve a pultos srác, de önérzetesen legyintünk: frappét legyen szíves. Aztán persze hozza a vizet is.

Esteledőben mintha hűvös levegőt hozna a szél, nekivágunk hát a településtől keletre magasodó, St. Eleninek áldozott hegynek. Az előzetes figyelmeztetés, miszerint az út meredek és veszélyes is, megalapozottnak bizonyul: hátunkon csorgó verítékkel kaptatunk kanyarról kanyarra, óvatosan, hogy a szaporán görgő kavicsokkal együtt lábunk is ki ne csússzon alólunk. (Itt megjegyezzük, hogy nekivágni csak kényelmes, csúszásmentes cipőben, biztos egyensúlyérzékkel ajánlott!) A citromfák övezetét dúsan illatozó cserjék, köztük oregánó- és zsályabokrok váltják fel (engedve a csábításnak, szedünk is egy-egy csokorral), majd az ösvény elvész az aranyban fürdő olajfaligetek árnyai közt.

Háromnegyed órával indulásunkat követően végre kibukkanunk a fák közül; előttünk ciprusok közt a St. Eleni emlékére épített kápolna fehérlik.

Kicsivel arrébb apró szikla, pad, és a fáradságos út jutalma: Parga legszebb kilátópontja. Az alig 200 méteres hegy tetejéről lélegzetelállító látvány nyílik a városra, a környező hegyekre és a lebukó nap fényében opálossá váló tengerre. Szavak nélkül is egyetértünk: megérte, és megéri még sokszor visszatérni ide.