Már azért megérte eljönni, hogy halhatatlanná váljunk: a legenda bizonyossága szerint ugyanis ez történik az emberrel, ha megmártózik az Acheronban, a fájdalom folyójában. De ha esetleg mégse így alakul, akkor is elmondhatjuk: életre szóló élményeket szereztünk.

Mitikus túránk Ammoudia városkában indul, ahol - a kikötőben legördített kávék után - apró hajóra szállunk, hogy megkezdjük felfedező utunkat az Acheron torkolatvidékén. Ezúttal a tengerrel ellenkező irányba indulunk: keskeny, sötét vízen, dúsan lehajló fák közt csorgunk végig. Az ágakról itt-ott nádirigó fészke csüng alá, és nem kevésbé kitörő örömmel fedezzük fel a száraz uszadékon napozó teknőcöket is.

Szélcsend lévén, kapitányunk később a tenger felé fordítja hajónk orrát, ahol a hirtelen szélesedő torkolaton át lassan kisiklunk a nyílt vízre. Partvidéki panoráma, és tekintélyes sziklaképződmények kínálkoznak lencsevégre.

A kikötőbe visszatérve ismét buszra szállunk, majd a tájat átszellemítő görög legendák kíséretében (melyek itt cseppet sem tűnnek valószerűtlennek) az Acheron forrásvidékéhez legközelebb eső településre, Gliki-re utazunk. Vízitúra ígérkezik, így ledobáljuk ruháinkat és fürdőszerkóban vágunk neki a folyó vonalát követő, növényzetében a mérsékelt égövet idéző ösvénynek; kisvártatva közvetlenül az Acheron partján találjuk magunkat. Itt-ott jéghideg, de ez a halhatatlanság ára - tudjuk meg idegenvezetőnktől, és belegázolva a sebes sodrású (hol bokáig, hol térdig, de néhol combközépig érő) vízbe, hüledezve konstatáljuk, hogy nem tréfált. Már ami a hőmérsékletét illeti; konzerváló hatásáról ezidáig csak a legendák szolgáltattak visszajelzést. Azért megmártózunk benne.

A hideg víztől felfrissülve, egyedülálló élményekkel gyarapodva térünk vissza sétánk kiindulópontjára, hogy megkezdjük a lelki felkészülést a nap másik fénypontját jelentő attrakcióra: a vadvízi evezésre. A kiszélesedő, mélyülő folyó kiváló közeget biztosít a könnyű, szórakoztató raftinghoz, melynek egyetlen veszélyét - mint megtapasztaltuk - a szomszédos csónakból barátilag a nyakunkba pancsolt nagyobb mennyiségű víz jelenti. A csatára felkészülve zacskóba csomagoltam a fényképezőt, így - ha a szakadatlan nevetést, sikítozást, és tetőfokára hágó hangulatot nem is, de - az evezés pillanatait sikerült megörökíteni.

Az i-re a pontot a folyóparton elköltött kiadós estebéd és jeges kávé teszi fel; teljesnek érezzük a napi kalandok sorát. Hazafelé elcsendesedve, pilledten adjuk át magunkat az epiruszi táj, és a hozzáillő görög slágerek bűvöletének.