Legkiadósabb görögországi hajóutunk során a Jón-tengeri sziget-testvérpár, Paxos és Antipaxos partvidékét fedeztük fel. Az egész napos vízen ringatózás és fürdőzés már önmagában kecsegtető gondolat, ám a kialakult bulihangulat várakozásainkat is felülmúlta.

Hajónk, a Captain Hook magas, csillogó sötétre pácolt, vitorlás “kalózhajó”, fedélzetén büszke kapitánnyal, annak aprócska, ám annál nagyobb ambíciókat mutató fiával, és az általam valaha látott legautentikusabb matrózzal. Fülkéjük szomszédságában, a hajó magas tatjára mászva testületileg átadjuk magunkat a napozás örömeinek, míg vízi járgányunk lassan elhagyja az öblöt. Mintha a hullámzás is a derűsen harsogó slágerek üteméhez próbálna igazodni: don’t worry...be happy!

Ki tudja, mennyi idő telik el, mire megérkezünk és lehorgonyzunk Antipaxos partvidékének egy színtiszta öblében, ahol a fürdőruhás szerencsések azonnal fejest is ugranak a mély, türkiz vízbe. Íme, csapatunk, és a hagyományos “grand kör”.

A nyílt tengerre visszatérve a hirtelen támadt erős vízmozgásban hajónk hullámvasutat idéző táncba kezd. Ösztönös ijedtséggel kapunk a korlátok után, ám elég egy pillantást vetni a kapitány arcára; arról csak a sok éves rutin szülte nyugalom, na meg a kaján öröm olvasható le. Olykor átadja a kormányt kisfiának - az idős hölgy utasok nem kis rémületére.

Nem sokkal később a Captain Hook partot fog Paxos fővárosa, Gaios kikötőjében, mi pedig szétszéledünk a városka utcáin; ki-ki a tavernák, vagy a strand felé veszi az irányt. A sok kicsi, kanyargós út jó alapot szolgáltat az eltévedéshez, de megéri vállalni a kockázatot, és körbejárni az apró városközpontot.

Természetesen, a strandon végül egyesül a társaság.

Nehéz szívvel válunk meg a part képétől, de indul a hajó. Szokott helyünkre felsorjázva törülközőt terítünk, és - gondolatban már Görögországtól is búcsúzva - átadjuk magunkat a délutáni napfény, lebegés, és a velünk úszó zene hullámainak.