Rutinos korfui nyaralók azt mondják, a szigeten az északi partvidék nyújtja a legtöbb és legszebb látnivalót. Ha az elfogultság beszél is az ide visszajárókból, azt azért alátámaszthatjuk, hogy ez a terület bőven tartogat felfedeznivalót, és egy napra autót bérelve olyan úti célokat is megközelíthetünk, melyek szervezett kirándulás híján rejtve maradnának előlünk. Figyelem: a korfui utak némi rutint, vagy legalábbis odafigyelést és vállalkozókedvet kívánnak a sofőrtől!
Egy ilyen felfedezőutunk során kerítettük sorra Kassiopit, az albán partokkal épp csak átellenesen fekvő kikötővároskát. (Apropó: ha Sidariból a keleti partok felé vesszük az irányt, célszerű a telefonunkat azonnal repülőgép-üzemmódba tenni, vagy legalábbis az internetet kikapcsolni; máskülönben kellemetlenül magas számlákra számíthatunk az albán “látogatás” nyomán…) A mindössze ezer fős, inkább halászfalu képét mutató település egykori jelentőségére a házak felett magasodó, római kori erődítmény – még mindig impozáns – maradványai utalnak. Az erőd a faluból könnyű sétával megközelíthető és gyönyörű kilátás nyújt a partvidékre; a nagyméretű terület azonban, amit a masszív falak közrefognak, már csak buja erdőnek és olajfaligeteknek ad otthont.
Kassiopit ma leginkább hangulatos kikötőjéért és különleges adottságú partjaiért keresik fel, és igazat kell adnunk az ide látogatóknak: a falut északról határoló apró félszigetet körbesétálva legalább három-négy, változatos szépségű strandot is találunk, köztük is a leghíresebb, vakító fehér homokkal borított és különleges sziklaalakzatokkal határolt Kanoni Beach-et.
Kassiopi ejtőzésünk után a hegyek felé vesszük az irányt: Palea Peritheia, azaz “régi” Peritheia romfaluba megérkezve kárpótolva érezzük magunkat a hajtűkanyarok okozta megpróbáltatásokért is. A sziget egyik legrégebbi települése még mindig középkori hangulatot áraszt vakolatlan kőházaival, azonban a falut lakói az 70-es években magára hagyták, és a természet megkezdte a terület visszahódítását. Különleges fekvése, mely kilátást nyújt a sziget legmagasabb pontját képező (egyébként autóval szintén megközelíthető), 906 méter magas Pantokratorra és az azt környező, buján zöldellő hegyhátakra, maradandó élménnyé teszik a faluban tett látogatást.
Habár lakatlan településről beszélünk, ne feledjük, hogy Görögországban járunk: sétánk során legalább négy vendéglátóhelyet megszámoltunk, és turista legyen a talpán, aki a régi kőépületekből átalakított, csendes, hívogatóan autentikus tavernák csábításának ellen tud állni. Igényeink szerint mindenesetre ebédünket is tervezhetjük Perithea-i látogatásunk részeként.
Még a hegyekből is csak negyven perc autóval, és ismét Sidarin találjuk magunkat. Esti programunk a Perros Pool Étteremben megrendezésre kerülő görög vacsora és táncest, melyre szándékosan korgó gyomorral és jól bejáratott cipőben érkezünk – de mint kiderült, így sem elég felkészülten. A grillről háromféle hús, különféle saláták, tenyérnyi fetasajt és nem kevésbé nagylelkűen adagolt sült krumpli és tzatziki kerül a tányérunkra, melyet a legnagyobb igyekezetünk – és elragadtatottságunk – ellenére is csak részletekben sikerül befejezni.
Mindeközben kezdetét veszi a táncbemutató, mely során először csak szemlélőként, később résztvevőként nyerünk beavatást a korfui hagyományokba. Ha bárkiben felmerül, hogy távolmaradjon a tánctértől – elég az elköltött lakomára gondolnia. De ha odaadóan követtük a görög hedonizmus tanításait, az est végére kiegyenlítettnek érezzük a nyert és a parketten elkoptatott energiát.