Az olasz építészetre gondolva mindannyiunk fejében hasonló kép él: patinás, magas házsorok, szűk utcák, pasztellszínek, mediterrán lugasok. A Korfu felett való 400 éves velencei uralom pedig nem múlt el nyomtalanul a szigeten: a fővárosban sétálva mintha egy olasz kisváros utcáit tapodnánk, ugyanakkor a francia hatás és természetesen a görög jellegzetességek is a látkép meghatározóivá váltak. Városnézésünk során nemcsak gyalogszerrel, de hajóra szállva is meggyőződhettünk erről.
Bár Korfu történelme kr. e. 800-ban, korinthoszi gyarmatként kezdődött, aranykoraként, és a város későbbi arculatát meghatározó időszakként a mai napig a velencei uralom 400 évét tartják számon. Ekkor, a 16-17. században épült a Korfut két oldalról védő Régi és Új Erőd, melyek nemcsak a velencei, de a későbbi francia és brit uralom idején is jelentős szerepet játszottak a város védelmében. Bár a tekintélyes épületegyütteseket városnéző kiruccanásunk során csak kívülről vettük szemügyre, az arra kíváncsiak akár egész napos programot is tervezhetnek az erődítmények bejárásával.
A város ugyanakkor egy könnyebb napi sétához is épp elég – ha nem túl sok – látnivalót tartogat. Ha kiemelhetünk bármit “kötelezőként”, a Liston sétány és szomszédos Spianada tér mindenképp közéjük tartozik: a történetesen nem a velenceiek, hanem a franciák építészeti munkásságát dicsérő sétány elegáns, árkádos épületsorai, ragyogó kövezete párizsi életérzést sugallnak, és habár a város fénykorában csupán a név szerint számontartott helyi arisztokrácia és előkelőségek számára volt megengedett itt sétálni, ma már szerencsére a magunkfajta halandók is részesülhetnek a kivételes élményből.
Ugyancsak érdemes tiszteletünket tenni a Szent Szpiridion-templomban, ahol magának a sziget védőszentjének földi maradványait is őrzik. Az ereklyét minden évben négy alkalommal díszes ünnepély kíséretében viszik körbe a városban, de úgy tartják: a szent éjszakánként is elhagyja szarkofágját, hogy jótevő útjára induljon a szigeten. Ez az igényes szolgálat – tartják a korfuiak – elkoptatja a szent cipőit, így azt évente újakra cserélik, a régi apró darabkáit pedig szétosztják a hívők között. Valóban: templomi látogatásomkor én is kaptam egy apró borítékot egy körömhegynyi bíbor, csodatévő ereklyével.
Korfu magas, színes, “velencei” házsorai és az őket két oldalról szegélyező erődítmények, mint az bebizonyosodott számunkra, a tenger felől is pazar látványt nyújtanak. Hajóutunkhoz nem is akármilyen díszlet szolgált: filmvászonra illő felszereléssel és zenei aláfestéssel kalózkodtuk körbe a fővárost, a Régi Erőd mentén egészen a déli partokig, ahol kiélvezhettük a Vlacherna kolostor, az Egérsziget, azaz Pontikoniszi, és a korfui reptéren landoló repülők látványát is.
Habár mindössze egy órányira szakadtunk el Sidaritól, Korfu nemcsak az időutazás, de egy kisebb térugrás élményét is tartogatta: bár imádunk Görögországban lenni, ez a csipetnyi olasz élmény üde színfoltot képezett számunkra a szigeten töltött hét – már idáig is színpompás – palettáján.