A Korfu partjaitól északra fekvő Diapontia szigeteken tett látogatásunkat nem úsztuk meg szárazon: Poszeidónt viccelődő kedvében találtuk, de humorérzékünket a háborgó vizeken is megőriztük. Cserébe megtapasztalhattuk az alig lakott szigetek háborítatlan békéjét. 

Othonoi, Ereikoussa, Mathraki: a Diapontiák három fő szigete közül a két utóbbi képezi hajókirándulásunk tárgyát. Hogy pontosabb legyek: elhajózunk a csak sirályok (és a szóbeszéd szerint nimfák) lakta Diakopo és Diaplo szigetecskék mellett is, ahol rövid nyíltvízi fürdőzésre nyílt alkalmunk – a fokozódó tengeri szélben azonban csak csapatunk legbátraibbjai vállalkoznak a fejesugrásra.

Nem minden hullámveréstől mentes utunk a mindössze 3 négyzetkilométernyi Mathraki irányába folytatódik. A szigeten partra szállva kapitányunk eligazít bennünket: egy időtlen hangulatot sugalló kávézó (teraszán néhány vén tengeri medve az elmaradhatatlan görög kávé és hosszan égő szivar társaságában) és a kikötőtől délre eső partszakasz képezi választásunk tárgyát. Mint azonban meggyőződhettünk róla: a selyempuhaságú homokkal borított, végeláthatatlannak tűnő strand valóban egyike a legvadregényesebb és legcsendesebb partoknak, melyet Korfu környékén találni – és a nyüzsgő sidari strand után üdítő ezt a másfél órát a sziget Robinson Crusoe-i hangulatában eltölteni. Mathraki azonban a látszat ellenére közel sem elhagyatott: a kikötőből a hegyen át kanyargó út a 170 fő által lakott településre vezet, ahol a közelmúltban a 21 éve zárva tartó általános iskola is újra megnyitotta kapuit – igaz, csak egy tanulóval. 

Ereikoussa, a Diapontiák közbülső tagja, habár méretében alig haladja meg Mathrakit, hat településsel is dicsekedhet: a legkiterjedtebb közülük Porto, ahol az egyetlen hajókikötő, és azon kívül még néhány utcácska található pékséggel, éttermekkel, és hosszan elnyúló, fürdésre alkalmas homokos partszakasszal. Ha nem vágyunk a vízbe, a csónakon elgémberedett tagjaink megmozgatására két további opció is nyílik: a kikötő feletti szirten ülő templom, és az átellenes dombra épült szélmalom egyaránt szép kilátást nyújtanak a sziget zöldellő, házakkal pettyezett terepasztalára.  

Tartalmas szabadidőnknek, és a parton elköltött ebédünknek köszönhetően új erőre kapva térünk vissza a ránk várakozó hajóhoz. Kapitányunk délelőtti jóslata beigazolódni látszik: Poszeidón ráunt a hullámok borzolására, és hazáig tartó utunkat rezzenetlen tengeren, a fedélzeten napfürdőzve töltjük el.

A viharos reggeli órákban fel sem figyeltünk a partszakasz szépségére, de hajónk most lelassít, hogy megközelítse Sidari környékének legimpozánsabb sziklaalakzatát, a Canal D’Amour-t: a csatornában megrekedve a tenger most is úgy ostromolja a homokkő falakat, mint hősszerelmes szíve választottját. A legenda szerint a csatornát párban átúszók életük végéig együtt maradnak, és e napfényes délutánon bizonyára jó néhány holtodiglan megköttetett a sziklafalak között.