Athén közelsége gyakran az elsődleges ok, amiért a nyaralásukat tervezők Tolót választják úti célul, és indítékukat nem nehéz megérteni: Görögország fővárosa kiapadhatatlan látnivalók tárháza még akkor is, ha az Akropolisz nem kerül a programok közé. Mi azonban állítjuk: bakancslistán a helye. 

A két és fél órás, Tolóból Athénba tartó buszút a reggeli órákban bizonyára hosszúnak tűnne, ha idegenvezetőnk szóval nem tart bennünket. Érzékletes beszámolója azonban átfogó képet ad a vidék közel 5000 évre visszanyúló történelméről, és mire a belváros zsúfolt, szűkös negyedeibe érünk, felkészültnek érezzük magunkat a görögök egyik legnevezetesebb öröksége, az Akropolis, azaz fellegvár bevételére.

Az óriás kiterjedésű épületegyüttes a város majdnem minden pontjáról jól látható, méretei mégis akkor válnak igazán lehengerlővé, amikor díszes főbejárata, a Propylea csarnokán áthalad az ember. A turisták áramló tömege ebben okoz ugyan némi nehézséget, de be kell ismernünk: ez az “egyszer-az-életben” típusú élmény még némi tülekedés és a fotóink szélén belógó kezek–lábak árán is megéri.  

A bejáraton áthaladva egyből a Parthenon megkerülhetetlen, festői szépségű tömege magasodik felénk, és nem nehéz belátni, valóban a legtökéletesebb kialakítású görög templom küszöbén állunk: a több mint 210 négyzetméter alapterületű márványcsarnok és 46 finoman megmunkált oszlopa nem csupán esztétikai, de építészeti szempontból is az ókor egyik remeke. A templom korábban nemcsak vallási szertartásoknak, de az athéni kincstárnak is helyet adott. Ugyancsak itt állt a város védőszentjének, Athéné Parthenosznak hatalmas, aranyozott szobra is – azonban a monumentális alkotás, mely a templom díszítési munkálatait is felügyelő Pheidiasz nevét dicsérte, a történelem viharai közepette nyomtalanul eltűnt.

Utunkat folytatva az Akropolisz másik fő látványossága, az Erectheion épülete ötlik szemünkbe; ezt a templomot valamivel később, i.e. 421-406 évvel emelték, és a legimpozánsabb látványt kétségkívül a Kariatidák csarnoka felől nyújtja. A mészkőből finoman megmunkált hat női alak, melyek a templom tiszteletben álló papnőit ábrázolhatja, a szépség, erő és elegancia időtlen szimbólumaivá váltak. 

Mindezzel természetesen nem merül ki az Akropolisz tartogatta látnivalók tárháza, de teret kell hagynom athéni kiruccanásunk másik fontos programpontjának, belvárosi kalandozásunknak is. Erre kinek-kinek a maga tempójában kerül sor, de szerencsére már rövid sétatávolságon belül is impulzusok kimeríthetetlen sokaságát találjuk.

Ha csak néhány ajánlást tehetek a felfedező kedvűek számára: az Akropolisz Múzeum, ha tudásszomjunkat a fellegvárban tett séta nem elégítette ki; Anafiotika, a várdomb oldalában szűk utcácskákkal, fehérre meszelt házakkal megbújó ófalu; a Monastiraki tér körül kimeríthetetlen számban sorakozó piaci standok, utcai árusok, boltok és kávézók; a város számos, szebbnél szebb kilátást nyújtó magaslata közül a könnyen bevehető Múzsák dombja; ha pedig zöldbe vágyunk, a Nemzeti Botanikus Kert természeti és épített öröksége mind-mind emlékezetes és tartalmas elfoglaltságot nyújt a szabad órákra – de akár egy teljes napra is, ha van szerencsénk Athénban hosszabb időt eltölteni.