Fehérre meszelt falú házak, színpompás virágokkal futott szűk, árnyas utcácskák, álmos kikötő – az első görög sorozatok és filmek megjelenése óta nehéz elvonatkoztatni a képtől, amit a mediterrán szigetvilágról kialakítottak a fejünkben. A jó hír azonban, hogy az autentikus látványt és életérzést nemcsak a mozivásznon keresztül tapasztalhatjuk meg, a görög szigetek némelyikén ugyanis mintha tényleg megállt volna az idő. Hydrán és Spetsesen tett kirándulásunk épp ilyen élménynek bizonyult. 

Az ember időérzéke a nyílt tengeren még könnyebben elvész, és mire a fedélzeten elszürcsölt reggeli kávé hatását érezni kezdjük, már meg is pillantjuk hajóutunk első állomása, Hydra sziget partjait. Az elnevezés valószínűleg a görög hydor, azaz víz szóból származik, mellyel a névadók a sziget bőséges vízkészleteire, a hegyes-dombos terepen nagy számban feltörő édesvízi forrásokra és patakokra utalhattak. Ezek már az első, ókori letelepedők számára is felbecsülhetetlen értéket jelentettek. 

A 15. századtól kezdődő török megszállás Görögország, így a hozzá tartozó szigetek történelmében is meghatározó időszakot jelentett, Hydra és közeli szomszédja, Spetses azonban különleges szerepet vívtak ki maguknak a fennálló konfliktusban: az oszmán uralom adófizetőiként elkerülték a megszállást, és megtarthatták részleges autonomitásukat. Nem is töltötték ezt az időszakot tétlenül: a hajózásban és tengeri kereskedelemben nagy tapasztalatra szert téve hamar a térség fontos gazdasági – és mint utóbb kiderült, katonai – erőivé váltak.

Hogy mennyire fontos szerepet játszottak a későbbi, törökök elleni felkelésben a két sziget hadászati erőforrásai, számos emlék tanúsítja: Hydrán a Hadtörténeti Múzeum tárlatai; a felkelésben résztvevő hydrai csapatok parancsnokának, Andreas Miaoulis admirálisnak szobra, és az évente megrendezett Miaoulia Fesztivál; Spetsesen pedig többek közt Laskarina Bouboulina hősnő szobra és múzeummá alakított lakóháza állítanak emléket az 1822-es tengeri győzelemnek. Bouboulina saját hajóit bocsátotta a felkelők rendelkezésére, és férje halála után azok irányítását is átvette – győzelemre vezetve a hadi flottát. 

Hydra és Spetses, pontosabban a sziget azonos névre hallgató “fővárosai” sok hasonlóságot mutatnak: a kikötőtől a hegyoldalakig futó girbe-gurba utcák, melyeket nem a szállodák látképe, hanem az autentikus építészet jegyeit viselő lakóépületek és otthonos tavernák határoznak meg; az autóforgalom hiánya, melyet a helybéliek még mindig öszvérekkel és lovaskocsival váltanak ki; az partvidék sziklái közé ékelődő apró strandok, melyek a csendes kikapcsolódást keresőknek kedveznek. 

Habár a két sziget jóval többet tartogat egy fél napnyi tartózkodásnál, a rendelkezésre álló szabadidő pont elegendő a városkák felfedezésére: a Hydrán eltöltött három órába egy komótos ebéd is belefér, így a Spetses-i sétánknak már megújult erővel vághatunk neki – még ha utunkat ismét megszakítani is kényszerülünk a jeges frappé nyújtotta incselkedő felfrissülésért.

Nem hiányoljuk elveszett időérzékünket, de a hajókürt hangja visszaránt bennünket a valóság talajára – pontosabban vizeire. Észrevétlenül este lett: utunkat Tolo partjaiig egy mozivászonról szökött naplemente túláradó színorgiája kíséri.