Az Égei-tengeren tett hajókirándulást legalább annyira vártuk már, mint az előző napi Pamukkálét. Szép számmal össze is gyűltünk, de hála a tágas, jól felszerelt hajónak, nem szűkölködtünk férőhelyben a fedélzeten - ahogy élményekben sem a gyorsan eltelt nap során.
Kisbuszokba tömörülve közelítettük meg Kusadasi kikötőjét, ahonnan vízi járgányunk indult. Ezt a partszakaszt már korábban felderítettem belvárosi portyám során; Güvercinada szigetét, ami alig száz méterre fekszik a szárazföldtől, egy mesterséges földnyelv köti össze a parttal. A keskeny sétány mellett rengeteg kisebb hajó állomásozik, de nem csak a kikötő látványáért, a szigeten magasodó, szépen kiépített várért is érdemes elsétálni ide.
Hajónk, egy kisebb, de praktikusan felszerelt példány meglepő lendülettel indult meg a nyílt vizek irányába. Hosszabb útszakaszra felkészülve a tetőre cuccoltunk, ahol a zavartalan barnulásnak egyetlen felhő sem állta útját - sikerült is tisztességesen leégetnem bőröm egy tekintélyes területét, mikor a kellemesen hűs menetszél elvonta a figyelmemet a naptej használatáról.
Matrózaink, három fiatal, a tengeri miliőhöz illően napbarnított, jóképű fiú egyben a kiszolgáló személyzet szerepét is betöltötték, mi több, fényképezőgéppel sürgölődtek körülöttünk, hogy az alkalom szülte fotókat kinyomtatva, borsos áron vesztegethessék a hazaúton - nem kis sikerrel. A hóhérakasztást elkerülendő, gondosan megbújtam saját készülékem mögött, így aztán nem készült nyaralós fotó - csak a művész úrról.
Elsőként egy magányos, vadregényes öbölben kötöttünk ki. A partszakaszt magas, éles sziklák övezték, szúrós, élénken zöldellő növényzettel, és több részre tagolt, kavicsos fövennyel. Érdemes a sziklákon átmászva a távolabb esőket is felfedezni - erre kevesen veszik a fáradságot, ottjártamkor senkit se találtam az öböl túlfelén.
A hajóra visszatérve már a frissen sülő hús illata csapta meg az orrunkat. A reggelit átaludva olyan éhség lett úrrá rajtam, hogy az ebédhez jutva még lefotózni is elfelejtettem, pedig megérte volna. A tányéron sült hús, húspogácsa, pikánsan fűszerezett tészta, szalmakrumpli, és nagy halom saláta magasodott kiadós fejadagot képezve. Nagy örömünkre az italt ingyen mérték egész úton - bár a bor a kelleténél hamarabb elfogyott.
Az ebédet követően képletes vitorlát bontottunk, és ismét a párás horizont felé vettük az irányt. Következett a sokak által várt műsorszám, a nyíltvízi fürdőzés. A májusi tengervíz elsőre hűsnek tűnt kissé, ám ez nem szegte kedvét a fejesugrálóknak, akik jó adag vízzel és hangos jókedvvel árasztották el a fedélzetet.
Még egy ismétlésre sor került Kusadasi partjainak közelében, majd a kikötő felé vettük az irányt - ekkor már késő délutánba hajlott az idő. Többen a városközpont felfedezése mellett döntöttek, én azonban inkább befészkelődtem az előállt buszba - tartogatva maradék energiáimat a másnapi, nem kevésbé tartalmasnak ígérkező Ephesus-i kirándulásra.
