Ha a Zakynthos-i ember a fővárosba (azaz Zakynthos-ba) készül, csak annyit mond: megyek a Városba. Az elnevezés nem sok félreértést szül, lévén Zakynthos a sziget egyetlen városa, nem mellesleg közösségi és kulturális központja is. Színei, fényei magukkal ragadnak - tartsatok velünk kis esti sétánkon!

Közhely, de kijelenthetjük: a szigeten minden út Zakynthos városba vezet. Autóbuszunkkal a kikötőben landolunk, ahonnan kellemes és látványos sétány vezet a városközpontig. Zakynthos nem tűnik tipikus üdülővárosnak, például strandnak itt nyoma sincs - ám kárpótolva érezzük magunkat a kikötő vizén ringatózó kisebb-nagyobb csónakok és tükröződő város képe láttán.

Ahogy a szigeten épült házak nagy része, a főváros épületei is áldozatául estek az 1953-as pusztító földrengésnek. Lakói mindent megtettek, hogy városukat eredeti pompájában építsék újra, ennek az igyekezetnek köszönhető a modernitásában is hangulatos, velencei stílusú “enteriőr”.

A város legfőbb látványossága talán a sziget védőszentjéről elnevezett Szent Dionysios templom, ahol a szerzetes földi maradványait is őrzik. Az épület csodával határos módon túlélte a földrengést, amit a szigeten élők a szent közbenjárásának tudnak be. Az épületben szigorúan tilos a fotózás, akár a fényképezőnknek is búcsút inthetünk, ha mégis próbálkozunk vele. E tiltásról én is csak utólag értesültem, s talán csak maga a névadó óvott meg attól, hogy tevékenységemnek drasztikus véget vessenek a templomban ácsorgó komor felvigyázók…

Tovább haladva tágas téren találjuk magunkat, egyfelől a görög himnusz szerzőjének, Dionysios Solomos-nak szobrával, másfelől a bájos, XV. századi Agios Nikolaos templommal.

A téren túl rögtön belevethetjük magunkat a sétálóutcák forgatagába, ahol egymást érik a jobbnál jobb tavernák, kávézók és üzletek. Bár a képeken nem látszik, a nyári főszezonban szinte mozdulni sem lehet ezeken az utcákon - nem csak a turisták, a sziget kikapcsolódni vágyó lakossága is szívesen időz esténként Zakynthos-ban.

Különleges élményben lehet része annak, aki veszi a fáradságot, és felbaktat a város felett magasodó Bochali kilátóba, megcsodálni a pazar napnyugtát és Zakynthos  lassanként kigyúló fényeit. A “túra” 2O-3O percet vesz igénybe, ám a látvány kárpótol minden erőfeszítésért. Ha elfáradtunk, csak üljünk le odafent egy pohár italra, amúgy görög módra: élvezve az időtlenséget.