Csupa kihagyhatatlan látnivaló, pazar tájak, kulturális értékek, nagyszerű hangulat - a buszos szigettúra kötelező program mindenkinek, aki betekintést szeretne nyerni Zakynthos múltjába, jelenébe, és legkülönlegesebb szegleteibe. Csatlakoztunk, nem bántuk meg - íme, egy kis ízelítő.

Utunk elején rögtön a fenti, pazar panoráma fogad bennünket a Bochali kilátóból, mely egy domb tetejéről tekint a fővárosra, Zakynthos-ra. Nem csupán kilátópont ez: a korlát mentén asztalok sorakoznak, hangulatos taverna várja a gyönyörű látkép mellett ebédelni vagy vacsorázni vágyó vendégeket. Kicsivel arrébb apró templom áll, melynek színes üvegablakai villódzó árnyalatokkal festik meg a díszes belteret, sőt a betérők ruháját, arcát is.

Utunk következő állomása a Kalipado faluban található Callinico borüzem; bár tapasztalhatjuk, hogy a szigeten termett szőlő zamata, a görögök ízlése némiképp eltér az itthon megszokottól, akadnak boraik közt kifejezetten illékony, magukat itató nedűk is. Ezekből kedvünkre vásárolhatunk is a borkóstolót követően - mely pont elég ahhoz, hogy csapatunk jó hangulatát megalapozza.

Nem telhet el nap tenger és fürdőzés nélkül, ezért a közeli Agios Nikolaos kikötőjébe buszozunk, majd apró, ám villámgyors motorcsónakba szállva a híres Kék Barlangok felé vesszük az irányt. A part sziklafalában kialakult üregekben a víz mély, telt, kékfestőre emlékeztető árnyalatot ölt, mintha színtiszta indigóban eveznénk. A barlangok közelében a kapitány egy rövid csobbanásra is időt hagy, melyet örömmel használunk ki.

Tegnap sikerrel “meghódítottuk” a Navagio-öblöt - itt az ideje, hogy madártávlatból is megcsodáljuk, és készítsünk róla pár büszkén mutogatható felvételt. A népszerű kilátóponton rendszerint sok-sok méteres sor kígyózik a fotózásra kijelölt hidacska előtt, ugyanis a 200 méter magas sziklafal pereme más pontjain legálisan nem megközelíthető; tekintettel a balesetek magas számára, jobban tesszük, ha mi is türelmesen kivárjuk, míg ránk kerül a sor.

Folytatjuk utunkat; ismét egy apró településen, Anafonitria-n állunk meg, ebédünk elfogyasztása céljából, és hogy a sziget védőszentjének, Szent Dionysios-nak templomában tiszteletüket tegyük. A félhomályos szentélyben kívánságainkat papírra rójuk, és az e célra rendszeresített nagy faládába csúsztatjuk - a néphit szerint Szent Dionysios teljesíti a hozzá intézett kéréseket.

Az olajfákról köztudott, hogy sok száz évet megélnek egészségben, mégis, mikor az ember testközelben érezhet egy ezer éves fát, eltörpülni érzi magát az idő nagyságához képest. Exo Chora falucskában ezt is megtapasztalhatjuk, a matuzsálemmel szemközt pedig egy - a maga nemében - szintén koros, az ‘53-as földrengést túlélt, autentikus építészetet képviselő lakóházra csodálkozhatunk rá.

Késő délutánba fordul az idő, mikor körutunk utolsó állomását, a Lithakia-i Aristeon olajüzemet elérjük. A mediterrán vidékekre jellemző módon a sziget bővelkedik olajfákban, a termésből készülő olívaolaj itt is a gazdaság fontos részét képezi. Amellett, hogy betekintést nyertünk a kulisszák mögé, friss, első osztályú olajból is kedvünkre vásárolhatunk. Titkos tipp: édesanya, anyós, vagy egyéb, szakácshajlammal bíró, nőnemű rokon számára űberelhetetlen szuvenír!