A Peloponnészosz-i félsziget keleti partján meghúzódó Tolo a görög halászfalvak minden jellegzetes vonását magán viseli - látnivalóinak sokszínűségében (lásd GPS rovatunk Toloról szóló cikkét) éppúgy, mint a helyi konyhák specialitásaiban.

A halételek kedvelői valódi ínyencségekre bukkanhatnak az éttermek kínálatában, hisz a helybéli szakácsok megszámlálhatatlan elkészítési módját ismerik a tenger gyümölcseinek. Jellegzetes alapanyaguk a tintahal, melyet például boros szószban főzve (Szupia Kraszati), vagy fűszeres rizzsel töltve (Gemiszto Kalamari) is megkóstolhatunk. A bárány-, marha- és csirkehús felhasználása is általános; sokszor paradicsomos szószban főzve, vagy rizzsel társítva, máskor pedig parázson sütve kerül terítékre.

Ha Tolo-ban járunk, érdemes felkeresnünk a Hotel Romvi éttermét, ami közvetlenül a tengerparton található. Az étlap bővelkedik a jellegzetes görög fogásokban, melyeket igen jó érzékkel készítenek el. Mindenképp érdemes megkóstolnunk például a Kokkiniszto Me Melitzanesz elnevezésre hallgató egytálételt, melynek különlegessége, hogy a fűszeres paradicsomszószban együtt főzik a marhahúst a padlizsánszeletekkel. Ha azonban még ennél is újszerűbb élményre vágyunk, talán a Gemiszti Kolokitho Anthosz lesz a legjobb választás:a darálthúsos rizzsel töltött, citromos szószban főtt cukkinivirág láttán még a fokozottan ínyenc vendégek szájában is összefut a nyál. (Nagyobb piacokon és üzletekben már nálunk is kapható, így akár saját konyhánkban is elkészíthetjük, ha követjük a cikk alján található recept útmutatását!) Egyszerű, ám jellegzetes fogás a tepsis, burgonyás bárányhús (Arni szto furno), melyet keddenként kóstolhatunk az étteremben.

Ha friss gyümölcsre, zöldségre vágyunk, és a zsibongó vásári hangulat sem áll tőlünk távol, érdemes ellátogatnunk a Tolo-tól 12 km-re fekvő Nafplio városába is, ahol minden szerdán és szombaton részesei lehetünk a helyi piaci forgatagnak. A közismert zöldség- és gyümölcsfélék mellett számtalan fajtáját találjuk itt a - Görögországra, azon belül a Peloponnészoszi-félszigetre különösen jellemző - olajbogyóknak. Ez a rendkívül értékes, tápanyagokban gazdag termés évszázadok óta a görög táplálkozáskultúra szerves részét alkotja. A bogyó, és a belőle préselt olívaolaj már ezer éve is kelendőnek bizonyult: a X. századtól fogva írásos emlékek sora tanúsítja magas külkereskedelmi értékét. A félszigeten termelt, különféle formájú, színű és ízvilágú bogyók közül feltétlenül érdemes megízlelnünk néhányat.

A vidék másik legjellemzőbb terméke kétségkívül a narancs, a görögök által portokali-nak nevezett gyümölcs azonban itt sem őshonos - az elnevezés a portugál betelepítők emlékét őrzi. Számunkra talán szokatlan módon a szüret Görögországban a tél idejére esik: a különböző fajták eltérő érési idejének köszönhetően a gyümölcsellátás október végétől március végéig folyamatos. Tolo környékére jellemzőek a Merlin, Navalina, San Loustiana típusú fák, ám az országban a narancs mellett mindenütt jelen vannak a mandarin- és citromfa-ültetvények is. A citrusfélék elkészítési módja rendkívül változatos: fogyaszthatjuk frissen, kifacsarva, lekvárként, de kandírozva is isteni - különösen csokoládéval nyakon öntve. A látogatók számára kevéssé ismert, de az őslakosság körében nagy népszerűségnek örvend a narancs héjából és cukorszirupból elkészített hagyományos téli desszert, és szinte minden háznál fő ebben az időszakban narancslikőr is. A citrusfélék héjából préselés útján értékes olajesszencia nyerhető, ami tovább növeli a gyümölcsök értékét.

Ám nemcsak a friss termékek miatt érdemes egy kört tennünk Nafplio piacán; kaphatóak itt a környékre jellemző, ízletes görög borok is. Kóstolásra ajánljuk többek közt a Mavrodafni névre hallgató mézédes mazsolabort, a vörösborok közül pedig Agiorgitiko típusúakat.

Töltött cukkinivirág

Hozzávalók:

• 20-25 db friss cukkinivirág (mérettől függően)

• 2 teásbögre rizs

• 2 db nagyobb hagyma apróra vágva

• 1 teásbögre petrezselyemzöld, menta és kapor

• 3 db közepes méretű, érett paradicsom átpasszírozva

• ½ teásbögre extra szűz olívaolaj

• só, bors

Elkészítés:

1. A virágokat óvatosan megmossuk, a sárga porzókat eltávolítjuk.

2. Az olívaolaj felét egy nagy serpenyőben felmelegítjük, majd az apróra vágott hagymát pár perc alatt üvegesre pirítjuk.

3. Hozzáadjuk a rizst, 1-2 percig - kavargatás mellett - pirítjuk, majd a paradicsommal, sóval és borssal együtt lassú tűzön 3-4 percig főzzük. A tűzről levéve hagyjuk félig kihűlni, és fűszerezzük kedvünk szerint.

4. Előkészítünk egy lapos, nagy méretű edényt. A virágokat körülbelül ⅔-ukig töltjük a töltelékkel, majd óvatosan visszahajtjuk a végüket, és a tálba állítjuk őket. Fontos, hogy a végük nézzen lefelé, és az oldalukkal támasszák egymást.

5. Az edényt felengedjük vízzel, hogy félig ellepje a virágokat, hozzáadjuk a maradék olívaolajat, majd egy nehéz tányért megfordítva ráteszünk, hogy sütés közben ne nyíljanak szét.

6. Az edényt lefedjük, és addig sütjük a virágokat, míg a töltelék felszívja a vizet, és a rizs megpuhul. Szobahőmérsékleten vagy hidegen tálaljuk, kevés tejföl, vagy citromlé és menta kíséretében.