Nei Pori-ból induló hajókirándulásunk célpontja az apró sziget, Skiathos és fővárosa. A Mamma Mia! című film rajongói számára talán ismerősen cseng a név, hiszen itt forgatták a sikeres vígjáték több jelenetét is. Nem véletlen: partjait paradicsomi környezet, a városkát bájos, antik hangulat uralja. Győződjetek meg róla!

Hajónk, egy nagy, fehér jószág méltóságteljesen indul meg Nei Pori kikötőjéből Skiathos felé. Az út hosszú, ám unalomnak nincs helye: a több szintes, minden extrával felszerelt járgány tágas halljában, élénk zeneszó kíséretében görög táncospár lép színre. Remek érzékkel állnak ellent a hajó imbolygásának, sőt, kisvártatva minket is táncra bírnak. Inkább kevesebb, mint több sikerrel, de annál nagyobb elszántsággal tapodjuk a görög ritmust.

Nap nem múlhat el csobbanás nélkül, így hát - még mielőtt Skiathos-t elérnénk - kis kitérőt teszünk Koukounaries Beach felé. A jól felszerelt, barátságos strand lehetőséget nyújt a fürdőzésre éppúgy, mint egy hűsítő ital elfogyasztására. Mi utóbbi mellett döntünk; a tenger erős hullámzása és a vadul járt zorba kettőse nem sok pozitív visszahangot eredményez gyomortájékon, így valódi megváltásnak érzem az elhaló hangon kikért három deci frissen facsart narancslevet. Ugyan vaskos 5 euróval könnyíti az ember zsebét, de bátran ajánlom minden arra járónak: sűrű, rostos, mennyei.

Innen még további fél óra hajóút Skiathos szigete, illetve a főváros, melyet nemes egyszerűséggel szintén Skiathos-nak kereszteltek; már messziről csillognak a fehérre meszelt házak. A kikötők zsúfolásig telve kisebb-nagyobb hajókkal, a takaros halászbárkáktól kezdve a napot elárnyékoló, több ezer fős luxusjárgányig - utóbbi barátságosan félrehúzódva vár sorára. A város különleges hangulatát talán a változatos domborzat adja, a sok fehér házfal, és persze a kedves, szűk utcák. Hosszú, szabálytalan partvonala minden pontjáról más képet mutat, hosszú sétákra csábítva.

Ha már séta, nem lehet kihagyni a házak felé magasodó kilátót, melyről Skiathos legszebb panorámája tárul a településre és a tengerre. Bár lentről nézve a magaslati pont megdönthetetlen csúcsnak tűnik, alig pár perces lépcsőzéssel leküzdhető a szintkülönbség - feltéve, hogy a megfelelő sikátoron indulunk el.

Odafent apró templom, és valóban pazar panoráma fogad bennünket: lábunk előtt a város, mögötte a kék tenger vászna, az érkező és távozó hajók fodrával. Fényképezőt ragadunk, hogy az otthon maradottak is részesülhessen a látványban.

Később - egy hangulatos tavernában elköltött ebédet és némi céltalan, ám annál élvezetesebb lófrálást követően - visszasorjázunk várakozó hajónkra. A hosszú út egyhangúságát enyhítendő ismét felbukkannak táncos barátaink; kifogyhatatlannak tetsző repertoárjuk, és elsöpörhetetlen szándékuk, hogy táncba vigyenek, nem tűnik hiábavalónak: nagy jókedvvel, egyre kristályosodó ritmusérzékünk büszke tudatában tesszük meg a hazautat.