Számomra a távoli keletet megtestesítő Törökország gondolata már akkor a fejemben motoszkált, mikor tavaly nyáron a görög partokon portyáztam az iroda fotósaként. A dédelgetett álom végül valóra vált: az első turnussal együtt én is felkerekedtem, hogy Allah távoli földjét megismerjem.

Mi tagadás, az 1600 kilométeres buszút némileg elzsibbasztotta tagjainkat, ezért osztatlan megkönnyebbüléssel kászálódtunk ki a járműből, és foglaltuk el szobáinkat a Batihan Apartmanban szombat délután. Az egyszerű berendezésű, ám tiszta és barátságos szálloda ablakaiból csalogató kilátás nyílik a tengerpart párás sávjára, de az út porát legtöbbünk a hotel medencéjében mosta le, és csak idegenvezetőnk, Judit tájékoztatóját követően indultunk felfedezőútra a part mentén.

Nem tudom, ki milyen élményre szomjazik első nap, amikor egy idegen országba megérkezik, én mindenesetre a kebab-árusok egyikét vettem célba, hogy éhségemet és a jellegzetes török konyha iránti kíváncsiságomat egyaránt csillapítsam. A családias hangulatú étkezde és kedves mosolyú tulajdonosa egyből szimpatikussá vált, nem beszélve az egyszerűen, ám hozzáértéssel elkészített kebabról - mindez elég volt hozzá, hogy az itt töltött hét során törzsvendéggé avanzsáljak.

A szállodához legközelebb eső, egyben a környék leghosszabb strandja a Long Beach, mely nevéhez hűen kilométereken át széles, finom homokos fövenyként kíséri a tenger vonalát. Közvetlenül a part mentén szállodák, éttermek, kávézók sokasága várja a főszezon turista-tömegeit, ám a kora májusi este még csendes, szinte néptelen napnyugta látványával örvendeztetett meg. A helybéli török lakosok és gyerekek a padokon ücsörögve épp akkora csodálattal bámulták a színjátékot, mintha nem százezredjére, hanem csak épp aznap látták volna először, akárcsak én.

Az este leszálltával a müezzin felcsendülő éneke hangosbemondóból szárnyalt a szobám erkélyéig. Az éles, furcsa dallamú hívószó naponta ötször szólítja imára az iszlám hívőket, akik ezekben a hetekben ráadásul szigorú vallási ünnepüket, a Ramadánt töltötték - de erről majd egy későbbi bejegyzésben írok.