Egész napos szigettúránk ismét annyi látnivalót tartogatott, hogy szinte lehetetlennek érezzük beszámolónkat a szokásos, mértékletes keretek közé szorítani. Mégis megkíséreljük a lehetetlent - hogy Kefalonia szépségét, sokszínűségét és érdekességei kimeríthetetlen tárházát bemutassuk nektek. Buszra fel!

Alig vágunk bele, utunk rögtön a föld alá vezet; a Drogarati cseppkőbarlang a sziget egyetlen látogatható barlangja, 150 millió éves cseppkövekkel és kiváló akusztikával, mely a föld alatti termet kedvelt koncerthelyszínné teszi. A 90%-os páratartalom és állandó 18 fok nem kevés főfájást okozhat a zenészeknek - morfondírozok, de hamar belátom, még így is megéri.

Még mindig a föld alatt kalandozunk: Kefalonia egyik legfőbb büszkeségét, a Melissani-barlangot látogatjuk meg. A beszakadás révén keletkezett barlangi tó szinte egyedülálló látványosság: világszerte csak két hasonló képződményt tartanak számon. Csónakjainkkal a tó mélykék, tiszta vizén lebegve nem nehéz hinnünk a legendáknak: valaha nimfák lakhelyéül szolgált a barlang.

A felszínre bukkanva Assos falucska felé vesszük az irányt; bár a földnyelvre épült kicsiny halásztelepülést az '53-as földrengés erősen "megrázta", az öböl partján sorakozó, velencei stílusban újjáépült házak ugyancsak tetszetős képet mutatnak.

Kihagyhatatlan élményt jelent a hagyományos görög piac; a duzzadó gyümölcsök, zöldségek színes árja szinte csábítja az embert - mígnem azon veszi észre magát, hogy szatyrai száma megháromszorozódott. Így esett velünk is Argostoli-ban, a sziget fővárosában.

Egy rövid fotószünet erejéig megállunk a Szent Teodor világítótoronynál is; a kerek, oszlopokkal körülvett épület - melyet korhűen restauráltak az ‘53-as földrengés után - még nappali fényekben is megér egy képet.

Strandolás nélkül nem telhet el nap, ezért hosszabb, ebéddel egybekötött megállót iktatunk be a Costa Costa Beach-en. A homokos, tagolt part változatos “terepet” biztosít a fürdőzéshez - igyekszünk is kihasználni a kora délutáni meleg verőfényt.

A zajos kikapcsolódást csendes elmélkedés követi, amikor a sziget védőszentjének, Szent Gerasimos templomának küszöbét átlépjük. Lenge öltözetünkre helyben kínált otthonkát húzunk, hogy a szentélyt belülről is szemügyre vehessük. A hitélet az egész vidéken aktív és komolyan vett: áhítatos arcok, mormoló ima fogadnak a csendes teremben.  

Utunk utolsó állomása a sziget jellegzetes italáról elnevezett Robola borüzem. A program legnagyobb érdeklődésre számot tartó mozzanata természetesen a kóstoló: mire a fanyar, száraz boroktól a likőrszerű, édes, alattomos mazsolaborokig jutunk, a társaság kellemesen felszabadul. Bevásárolva a jóféle nedűkből, derűs hangulatban vesszük utunkat hazafelé, Skala irányába.