Ritkán éri a turistát az a szerencse, hogy messzeföldön olyan honfitársára akad, aki az adott vidéket tenyereként ismeri - lévén, hogy odakint él. Így jártunk mi Szilvivel, aki nem csak Tossa de Mar-t mutatta be új oldaláról, de kiadós túránk során a partvonal legszebb csücskeibe is elvezetett. 

 

Tossa De Mar
Helytörténeti sétaként aposztrofálható a településen tett délelőtti körutunk, melynek első állomását a - számunkra - rendhagyó szerkezetű temető képezte. A gondosan körülkerített sírkertben nem épp a megszokott látvány, vagyis a talajon egymás mellett kővel vagy fejfával megjelölt hantok fogadtak, hanem négyzetekre osztott falak, melyek egy-egy család temetkezési “dobozát” takarták - egymás felett és mellett, helytakarékossági szempontokra utalva. Szilvitől megtudtuk, a katalánok nem ravatalozzák halottaikat, hanem már másnap zsákba, és azzal együtt a családi “dobozba” helyezik őket, ahol öt éven keresztül nyugodnak, mielőtt eltávolítanák a maradványokat. A kissé morbid képek hatására némileg megkönnyebbülten hagytuk hátra az egyébként gondozott, hangulatos sírkertet.


Tossa De Mar

 

Sétánkat a római villa felé folytattuk, melynek megmaradt alapkövei tágas épületet rajzolnak ki a domboldalban, szemközt a tengerrel. Habár kilátás ma már csak az épületekre nyílik, a víztükör felől érkező széllökések jól érzékelhetőek az egykori villa homlokzatánál állva. 

Továbbhaladtunk; eközben Szilvi a helybéli ingatlanviszonyokról beszélt, a lehetetlenül magas árakról, és hogy miért is költözik haza telente a szíve csücskét jelentő településről. Tossa lakóházaiban ugyanis nincs fűtés, és mivel a magas kőfalakat a nap nyáron se képes átmelegíteni, az egyébként enyhe téli időszakban valóságos jégveremben érezheti magát az, aki a húsz fok feletti szobahőmérséklethez szokott hozzá. Egyébként is felkötheti a gatyáját, aki albérletet szeretne kivenni itt, a tulajdonosok ugyanis bizalmatlanok, és ha akad is kiadóként hirdetett lakás, azért több százezer forintot kérnek el havonta. Ennélfogva a fiatalok ritkán költöznek el hazulról; jellemzőbb a generációs együttélés, vagy az elvándorlás, hiszen a városban nemcsak a lakhatási, de a munkalehetőségek is erősen korlátozottak - tudtuk meg Szilvitől. A templom, majd a vár fele folytattuk sétánkat, végül a csapat annyira összekovácsolódott, hogy közösen költöttük el ebédünket a “magyarbarát” étteremben, ahol valóban kivételes fogadtatásban és kedves, tört magyar kiszolgálásban részesültünk. Eközben sikerült meggyőznünk Szilvit, hogy a csekély létszám ellenére ejtsük meg délutáni túránkat a hegyen keresztül Cala Llevado irányába. 

 

Tossa De Mar
Tossa De Mar

 

Tossa De Mar

 

Bár vezetőnk nehéz utat ígért, hogy túl ne becsüljük teljesítőképességünket, az enyhe emelkedőkkel tarkított földút kellemes sétának bizonyult a mediterrán erdőségen át a szomszédos nyaralótelepig. A sziklafallal körülvett öböl, ahová leereszkedtünk, paradicsomi szépséggel tárult elénk, és bár az út porát lemosni hűvösnek bizonyult a víz, a büfékocsiból felszolgált kávé és üdítő kárpótolt a fürdőzésért.

 

Tossa De Mar
Tossa De Mar

 Tossa De Mar

 

Visszafelé már a magas part mentén, a sziklafal peremén haladtunk, letérve a legszebb kilátópontokhoz, ahonnan zavartalan kép tárult elénk a délutáni fényeket tükröző tengerről. Jócskán lefelé haladt már a nap, amikor Tossa-t elértük, ekkorra a kellemes fáradtság is úrrá lett tagjainkon; kétszer se kellett mondani, hogy időben térjünk nyugovóra a másnapi, Barcelona-i hosszú utazás előtt.

 

Tossa De Mar

 

Tossa De Mar

Costa Brava blog - 2.nap: Ha elbújnál a világ szeme elől - Tossa de Mar
Costa Brava blog - 2.nap: Ha elbújnál a világ szeme elől - Tossa de Mar
Olvass tovább
Costa Brava blog - 1.nap: A Földközi és a földi javak tobzódása: Monaco
Costa Brava blog - 1.nap: A Földközi és a földi javak tobzódása: Monaco
Olvass tovább